Hírek, érdekességek

Szinte alig akad olyan ember, akin ne látnánk gyűrűt, nyakláncot vagy fülbevalót. Az ékszerek viselése nagyon régi szokás. Az első példányok csontokból, kagylókból készültek. Az évezredek során az ékszerek a társadalmi rangot is jelezték. Számos kultúrában a halottakat ékszereikkel temették el.

A mai ékszereket két csoportra osztják. Az egyikbe azok a míves darabok tartoznak, amelyeket jó minőség aranyból, ezüstből és platinából készítenek az ötvösök, a másikba a bizsut sorolják, amelyet csaknem minden anyagból gyártanak, és ezen ékszerek huzamos idejű hordása a fémérzékenység egyik kiváltó oka is lehet. Az arany- és ezüstékszerek is tartalmaznak azonban egyéb fémeket. Ez a többi fém – a bőrrel érintkezve – kellemetlen tüneteket okozhat. Ilyen fém például a nikkel, a bizsuk és a világos színű fémötvözet, a fehrarany egyik komponense. (A nyelvújítás idején Schuster János ingerlanynak nevezte a nikkelt...)

Európa női lakosságának mintegy 20 százaléka vált érzékennyé a nikkelre – elsősorban az olcsó fülbevalók viselése nyomán. Ha ezeknek a nőknek a bőre hosszabb ideig érintkezik a nikkellel (nemcsak az ékszerben, hanem például a gombokban lévő fémmel), allergiás tünetek jelentkeznek. Az érzékenységet az okozza, hogy a nikkel behatol a bőrbe, és reagál a szervezet egyik fehérjéjével, a szervezet pedig a fém-fehérje komplexre reagál.

Az ékszerek nikkeltartalma akkora aggodalmat keltett, hogy az Európai Unióban törvénnyel tiltják tiltani az olyan ékszerek árusítását, amelyek nikkelkibocsátása érzékennyé teheti a szervezetet.